Elhagyod a várost? Van pár tanácsom.

Lassan fél éve lesz, hogy Sopronból Budapestre költöztem. Iszonyú gyorsan történt minden, így még ennyi idő után is a feldolgozás fázisában tartok. Tekintsd ezt most terápiás célú írásnak, amiben azért akadhat pár hasznos gondolat is, ha Te is épp nyakig úszol a költözési, vagy "beszokási" mizériában.

1)    Amikor mindenkinek van egy sztorija…

Vagy megjegyzése. Budapestről meg aztán különösen. A lélektelen nagyváros. Fogadd ezeket a gondolatokat a féltés jeleinek, és máris könnyebb lesz. Hidd el, nehezebb lenne azt mondani: hiányozni fogsz. Minden egyes jó tanács és rémisztő sztori mögött az aggódó ölelést lásd.

Az emberek pedig mindenhol csak emberek. Lesz majd, aki segít, lesz, aki mosolyog és lesz, aki a frászt hozza rád. De ez bárhol megtörténne. 

2)    A rettegett pakolás

Mindenkinek más módszere van erre. A listaírás egész jó ötlet, főleg ha úgy vágsz neki, hogy nem egy készre rendezett lakást pakolsz fel. Hamar kiderül, hogy ami evidens (pl. egy kuka), az sem magától terem minden lakásban.

Forrás:buzzfeed.com

Bárhogy is legyen egy dolog biztos: nem egyszer el fog jönni az a pont, amikor úgy érzed, ennek sosem lesz vége. Ilyenkor próbálj meg másként gondolni rá: Te most nem pakolsz, hanem végre, hosszú idő után szelektálsz, vagy éppen emlékeket keresel, amikkel együtt újraépítheted magad.

3)    Az „új gyerek az iskolában” érzés

Ez különösen akkor érvényes, ha külföldre költözöl, vagy „nagyvárosba”, ahol legalább egy (ó, ha csak egy…) ember biztosan megkérdezi tőled kedvesen: akkor te vidéki vagy?
A magam részéről minden alkalommal vidéki vagyok, amikor a lakók nagy meglepettségére inkább lépcsőzök a lift helyett– az első emeleti lakásba. Vagy amikor gyalog megyek dolgozni, mert amúgy is csak 20 perc séta. Vidéki vagyok, ha megállok a piros lámpánál, vagy ha elidőzök egy épületen. Ez egy ideig rettentően zavart, úgy tűnt, nem tudok olyat tenni, ami nem vidéki.

Forrás:popsugar.com

Mi változott meg? Semmi. Az emberek megszokták, mert az új gyerek a suliban is csak 3 napig új gyerek. Rengeteg inger és hatás fog érni, ha másik városba költözöl. Sem megváltoznod, sem begubóznod nem kell emiatt. Hamar Te is a mindennapi rutin részese leszel és nem baj, ha eközben továbbra is megtartod „vidéki” szokásaidat, mert ezek is lényed részei.

Ó, és egy fontos tanács: kritikának se vedd soha, az érdeklődés furán kifejezett formái ezek a "rádcsodálkozások". :)

4)    Amikor túl sok a lehetőség…

Hirtelen ott vagy a lehetőségek közepén: kultúra, szórakozás, tanulás, emberek, helyek, sport, ételek, illatok…bármi. A nyomás többoldalú, benned is keletkezhet egy frusztráció, hogy nem használod ki eléggé, de az állandó „ na, milyen az élet a nagyvárosban?”(alapvetően jó szándékú) kérdések sem segítenek. A város néha felszabadít, de van, hogy összenyom.

Ami nekem segített, az az ütemterv. A kötelező rutin mellé beosztani az összes vágyott teendőt, legyen az jóga-hétfő, vagy kávézó-felfedezős kedd, hamburger-szerda, csütörtöki séták… bármi. Nem kell, hogy minden percet kitölts és az sem baj, ha valami keresztülhúzza a terveid.

Forrás: tumblr.com

Lesz és kell is hogy legyen olyan napod, de inkább napjaid, amikor nem csinálsz semmit. Fura, letaglózó érzés tud lenni, hogy mennyi minden történik éppen körülötted, Te meg fekszel az ágyban és csak zsong a fejed. Nyugi. Lélegezz. A lehetőségek végtelenek, de ott lesznek holnap is. Szakíts időt a pihenésre, néha legyen elég csak annyi, hogy körülnézel és nyugtázod magadban: itt vagyok, most itt élek és ez jó.

5)    Fuss, Forrest, fuss!

Lesz olyan pillanat, amikor cseppet sem érzed majd jónak. Sőt, egy igazi, gigantikus, monumentális hibának érzed, hogy elköltöztél. Ilyenkor legszívesebben azonnal összecuccolnál és futnál vissza. Ettől nem vagy gyáva, sem gyenge. Ez elkerülhetetlen. Sírd tele a párnád, hívj át egy barátot, aztán mosd meg az arcod és menjetek el együtt egy olyan helyre, programra, ami ráébreszt: ezért vagy itt.

Haza is mehetsz, hogy megnyugodj. Az is lehet, hogy némi idő után végül tényleg inkább hazaköltözöl, mert nem úgy alakultak a dolgaid, ahogy szeretted volna. Ez is benne van, ettől se leszel kevesebb. De teljen el némi idő… ne pár hét.

Igen, ez egy érzelmi hullámvasút lesz, mert a saját döntésed következményeiben élsz, és saját magadat fogod megkérdőjelezni. Pont ezért, végül mindenképp nyertesként jössz ki belőle, mert jobban fogod ismerni az igényeid, határaid, érzéseid.
Hoztál egy döntést. Ha valami, akkor az igazán nehéz volt. Adj egy esélyt magadnak a bizonyításra.


6)    Nincs határidő

1 hónap után azt gondoltam, most már rendesen gáz, hogy még mindig nincs ritmusom és nem találom igazán a helyem. 2 hónap után elengedtem a feszültséget, mert végül is, ki szerint gáz? Csakis szerintem. Nincs egy „költözés nagy könyve” vagy „új élet szabályai”, amik kimondják, mennyi időd van átállni. Annyi idő áll majd rendelkezésedre, amennyire szükséged van.

Forrás: tumblr.com

Bármi is uralkodjon el rajtad a költözés beilleszkedés során, mindig emlékeztesd magad arra, mi volt az oka annak, hogy az új város mellett döntöttél. Az eredeti cél lebegjen előtted, akár kitűzve a faladra is. Nekem segít.



Túl vagy már a költözésen, vagy épp nyakig a közepében? Oszd meg a gondolataidat velünk Te is!