Örüljünk már egy kicsit!

Focilázban ég az egész ország, mi sem maradhatunk ki belőle. De nem is a fociról szeretnék igazán írni, hanem arról, hogy a magyar csapat teljesítményével párhuzamosan megjelentek a fanyalgók. És ez nekem nagyon nem tetszik.

Forrás: lokal.hu

Még mielőtt nekem esnének sokan, leszögezném, hogy én sem értek egyet a stadion dömpinggel, és igen látom, hogy micsoda bajok vannak az egészségügyben (saját bőrömön tapasztalom), az iskoláknál, az időseknél és még sorolhatnám. Nekem is sok az, ami a foci körül zajlik az elmúlt években, sok mindenben nem értek egyet. Nem vagyok szakértő,  csak a józan paraszti eszemre , meg a háztartásomban a pénz beosztására, az addig nyújtózkodj míg a takaród ér örök igazságra, és nem egy új görkorit veszek a gyereknek, hanem veszek neki enni hozzáállásra támaszkodva én máshogy csinálnám.

Forrás: 24.hu

Ezek után térjünk vissza a focihoz. Nem vagyok nagy focirajongó, bár a családomban igencsak fontos szerepet kap ez a sport és az összes többi is. Ezért eléggé képben vagyok, hogy most éppen ki mikor hol és mit játszik. A focitól kezdve a kézilabdán át az úszásig bezárólag.

És igen szurkolunk. Együtt szorítunk a csapatoknak, drukkolunk nekik, hogy minél jobban menjen a játék. És ez nagyon jó érzés. Egy egy győzelem után, még a kedvünk is jobb lesz, mert az öröm, hogy sikerült, feldob minket.

És így vagyok most a focival is. Az, hogy végre 44 év után kijutott a magyar válogatott az EB-re klassz dolog, és a jó szereplésüknek meg különöset örülök. És nem csak én, hanem a szomszédság, az egész utca, a kerület, a város az ország.

Forrás: lokal.hu

Mikor volt utoljára, amikor az emberek vallási, pártállási faji hovatartozás megkülönböztetése nélkül együtt ünnepeltek? Amikor egy cél miatt leültek egy asztalhoz az emberek, és közösen eltöltöttek több órát, és együtt ugráltak volna boldogságukban?
Én nem emlékszem rá.

Nem kötelező nézni a meccseket, van egy kikapcsol gomb a távirányítón, sőt még programváltó is. Bátran buzdítom azokat, akiket nem érdekel, hogy használják ezeket a funkciókat, és szépen kérem őket , hogy nem rontsák el mások örömét.

Ha pedig kedvet kaptatok volna, hogy ti is belekukkantsatok a meccsbe, akkor találkozunk 22-én, szerdán 18-kor a tévéképernyőkön. Figyeljétek a magyar szurkolótábort, mert integetni fogok nektek.

HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Forrás: index.hu

Hogyan boldogulj egyedül? Gyakorlati útmutató I. rész

Mindegy, hogy milyen életkorban élsz egyedül, vagy töltöd a napod nagy részét magányban, megvannak a maga szépségei – és buktatói is persze. Egyedül élni nem feltétlenül jelent magányt, sőt! Kifejezett boldogság is lehet. De ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen minden perce, le kell számolni néhány félelemmel. 

Mi lesz, ha történik valami?

Mindenkinek van ilyen kérdés a fejében. Mi lesz, ha valamiért – bár eddig ilyen sosem történt – hirtelen elájulok? Mi lesz, ha rejtélyes balesetek sorozata történik velem?
Először is: ilyen nem lesz. De tudom, ez nem elég a megnyugváshoz. Nekem valamiért a legnagyobb félelmem az volt: mi lesz, ha nagyon durván félrenyelek valamit? Fogalmam sincs, honnan jött ez a gondolat. Nem vagyok egy habzsolva evő-könnyen félrenyelő típus, mégis ez ütött szöget a fejembe. Persze, amitől félsz, az rendszerint be is következik. Akár egymást követő napokon… Olvadt sajt a spagettiről, egy kis csoki, egy darabka pirítós: a legváratlanabb falatok tudtak félrecsúszni. De, mint te is láthatod, túléltem. Mindegyiket. Aztán valahogy el is felejtettem, hogy én ettől annyira félek...

Számolj le a félelmekkel – ésszel!

Első félelem: mi lesz, ha hirtelen lebetegszel?

Semmi, mert felkészült vagy és nem fog váratlanul érni! Amíg még ép vagy és egészséges, fogj egy dobozt, kosarat, bármit és nevezd ki elsősegély ládikának. Ez után ballagj el egy gyógyszertárba és töltsd fel minden jóval, úgy, mint:
- ragtapasz
- lázcsillapító
- fájdalomcsillapító
- hányinger-csillapító
- lázmérő
- valamilyen izomlazító krém, ha beállna a hátad, derekad
- C-vitamin (nem árt, ha cink is van mellé, megfázás esetén jól jöhet)
- Kalcium (bármilyen allergiás reakció esetén szükséges)
- Magnézium (ha hajlamos vagy izomgörcsökre)
- Probiotikum (ha valamilyen emésztési, bélrendszeri gondod adódna).

Töltekezz fel teákkal is! Kamilla (gyulladáscsökkentés - öblögess vele fogíny-, vagy torokgyulladás esetén, idd meg bélgyulladás, hányinger esetén), hárs (megfázás,köhögés, láz, torokfájás), borsmenta (puffadás, emésztési panaszok), levendula (álmatlanság).

Második félelem: mi lesz, ha valami fura baleset ér?

Tedd az otthonodat "gyerekbaráttá". Vagyis önmagad-baráttá. Akárhogy is: ha sokadszor botlasz meg valamiben, akkor tedd félre, javítsd meg, vagy ragassz rá 1 nagy sárga nyilat, hogy észrevedd :-) Szánj rá időt, hogy végiggondolod a potenciális veszélyforrásokat, és egyszerűen szüntesd meg őket. Ha nincs ötleted, hogyan, írj ide egy kommentet és együtt kitaláljuk ;-)

Harmadik félelem: mit csinálj, ha félrenyelsz?

Ne pánikolj! Nehéz persze, de ez a legfontosabb, sose ess kétségbe. Egyszerűen köhögj, ez általában mindig segít. Ha ez sem segít, hajolj rá erősen egy támlás szék támlájára, igyekezz ránehezedni, ezzel nagyjából a Heimlich-fogást imitálhatod.

Persze legjobb a bajt megelőzni: amikor eszel, arra koncentrálj (és mondjuk ne a számítógép előtt görnyedj - khm, üzenet a jövőbeni önmagamnak), rágj alaposan és lassan.
Biztos ami biztos, nem árt, ha állítasz be a telefonodon ún."gyorshívást", ilyenkor egyetlen szám hosszú lenyomásával azonnal tudsz hívni valakit. Érdemes olyan embert beállítanod, aki jellemzően telefonközelben van, illetve nem árt a mentők, vagy segélyhívó számát se elmenteni (104, 112).

Folytatás következik….

Csillagainkban a hiba - egy újabb gyöngyszem

Mára egy könyv-, és filmajánló amit hozok Nektek. Ha tehetitek olvassátok  el, de ha mégsem akkor legalább a filmet nézzétek meg. Megéri!

Amikor először kezembe vettem a könyvet, fogalmam sem volt arról mi vár rám. Elvárások nélkül, kissé talán unottan kezdtem hozzá az olvasásnak. Egyedül ami felkeltette az érdeklődésemet az a cím volt: Csillagainkban a hiba. Ennek lassan már egy éve…

http://moly.hu

Olyan hatással volt rám mint kevés olvasmány akkoriban. Pedig „csak” egy tini könyvről van szó. De még milyenről! Aztán jött a film, igaz ismertem a sztorit, mégis fantasztikus élmény volt.

Ez a történet annyi érzelmet váltott ki belőlem, mint talán eddig egyik sem. Egyszerre nevettem és sírtam, borzongtam és kisimultam, lázadtam és elfogadtam, dühöngtem és megnyugodtam…

És az üzenete számomra, hogy talán tényleg mindegy ki meddig él. Legyen szó tinédzserekről vagy aggastyánokról, a lényeg az, hogy az életét ki mennyi tartalommal tölti meg.

„Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek…, amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.” (John Green – Csillagainkban a hiba)

A történet: „A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.” (www.pagony.hu)

Jó szórakozást! 

 

Forrás:www.harmonialiget.hu  

 

(Az eredeti cikket teljes egészében a harmonialiget.hu oldalról, a saját honlapomról emeltem át.)

3 dolog, amit az áprilisban szeretek

Itt a bolondos április. Szent György- és a szelek hava, az igazi tavaszhozó, a lendületes kosok időszaka. Ilyenkor a természet és az emberek is éltető energiákkal telítődnek, virágba borul erdő-mező. Sok mindent szeretek ebben a hónapban is, igyekeztem a három legfontosabbat kiválasztani. És persze most is - akárcsak előzőleg- kíváncsi vagyok arra, Te mit szeretsz ebben a hónapban?

Itt van  hát a  változékony és olykor kiszámíthatatlan, mégis derűs április. Ez az igazi újjászületés időszakáról szól, amikor megtehetjük az első lépést a céljaink felé és új képességeket fejleszthetünk ki. Volt már olyan, hogy áprilisban hóesésben mentem dolgozni, de olyan is, amikor egy szál pólóban sétáltam a virágzó fák alatt. Hmm, kicsit olyan ez a hónap mint én és talán ezért is szeretem annyira.

De mégis mi az amit a legjobban várok minden év áprilisában?

1. Április 1.

Én nem hívom bolondok napjának. Éppen ellenkezőleg. Szeretem, mert ilyenkor még azok is megengedik maguknak, hogy kicsit mókázzanak, akik egyébként nem. Ilyenkor "legálisan" lehet egymást ugratni és jóóóókat nevetni, újra gyereknek lenni. Figyeld meg, ezen a napon sokkal megengedőbbek az emberek magukkal szemben ha mókázásról  van szó.

2. Húsvét (avagy az áprilisi kakukktojás)

Na, jó a Húsvét idén éppen nem áprilisra esett, de mégis muszáj ide sorolnom, ehhez az időszakhoz. Mióta anya vagyok,  újra tudom élvezni ezt az ünnepet és már nem csak a mostanában oly' divatos "Húsvétkor meneküljön ki merre lát" szindróma jut róla eszembe. Hanem a piros tojás - locsolkodás - barátkozás hármasa.  No  meg  a csokinyuszi keresés a fűben.

Mert ez gyerekként (is) AKKORA élmény... Kár lenne kihagyni.

3. Születésnap

Áprilisban több családtag és barát ünnepli a születésnapját. Köztük apa is. Igaz, Ő már lassan három éve "nincs velünk", mégis minden évben megköszöntöm Őt, a magam csendességében. Az éveit jó ideje nem számolom már, hisz nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ilyenkor újra közel érezhetem magamhoz. Előkerülnek a fotók, a videók és az emlékek a szívem mélyéről... És az a szép az egészben, hogy ma már mindeközben jó érzés tölt el és szívből tudok nevetni egy-egy felidézett történeten.

Ha már csak ezekre gondolok sokkal jobb kedvem lesz. Kell ennél több, ami boldoggá tesz egy napot? Nekem nem. Te mit szeretsz az áprilisban? Csatlakozzatok, inspiráljuk, lelkesítsük egymást kicsit.

 Ha tetszett a bejegyzés, gyere és csatlakozz a BoldogBlogok Facebook oldalához,  ahol még több érdekességet olvashatsz.

Fotó forrás:

1. Színkavalkád  no meg pitypang- browneyedbellejulie.blogspot.hu

2. Harmónialiget – RáczBetti

Bevásárlás hulladék hazacipelése nélkül

Egyik hétvégén éreztem, hogy valami elszakad bennem. Vagy inkább eltörik. Durr egy pofon, jött a felismerés: tegnap vittem ki a szelektív kuka tartalmát, és már megint tele. Kiflis zsacskó, tejes doboz, konzervdoboz, kupakok, sok-sok csomagolóanyag, pedig ásványvizet nem is iszunk… Mi lenne akkor? Sosem állt távol tőlünk a tudatos(abb) vásárlás és a környezetbarát szemlélet és az újrahasznosítás, de megszületett az elhatározás. Még jobban igyekezni fogok. Még úgy is, hogy kockáztatom az otthoni békét, mert bizony a férjem utál minden változást és minden környezetbarát megoldást, amivel foglalkozni kell. De persze az sem jó, ha megrögzött idegbeteg környezetvédő az ember, és egy előre csomagolt sütikét sem enged be a házba, erre nekem kell majd odafigyelnem. 

A teljes cikkért kattints a Masni Dekoráció oldalára!

Ki lopta el a karácsonyt?

Ma képeslapokat adtam fel a postán. Karácsonyi képeslapokat. Hányan csinálnak ilyet manapság, igaz? Nem sokan, tudom… én se csinálnám, ha nem tudnám, hogy annak, aki kapja, mennyire fontos. A lényeg igazából nem is ez, hanem ami a képeslapok megírása közben átfutott az agyamon…

Az egyikre szerettem volna valami kedves idézetet is keresni a jókívánságaim mellé. Elkezdtem böngészni és ez hiba volt. Tele van a net olyan cikkekkel, mint hogyan éld túl a karácsonyt, így ne őrülj meg karácsonykor, a karácsony okozta stressz káros hatásai…

Felemeltem a tekintetem a monitorról és komolyan ez a gondolat suhant át a fejemen: ha ez ekkora probléma, minek karácsonyoznak még az emberek?

Karácsonykor SEM muszáj boldognak lenni. Karácsonykor SEM lehet minden tökéletes. Karácsonykor SEM kell mindenkit szeretni. Azért a SEM szót használom, mert így van ez az év többi napján is.

Valahol, valamikor a „tökéletes test” kultuszát elkezdte mind jobban és jobban felváltani a tökéletes boldogság kultusza (persze azért még a tökéletes testé sem halt ki). Mosolyogj, valósítsd meg önmagad, legyen csilli-villi karácsonyod, találd meg a tökéletes ezt meg azt a boldogsághoz – és persze közben ne őrülj meg. Mert ugye a két dolog nem fér össze és itt jön a nagy ellentmondás: fizikailag képtelen vagy egyszerre sütni-vásárolni-takarítani-kreatívkodni ÉS közben szívből boldognak lenni. Pedig kell, muszáj, mindegyiket, különben nincs karácsony.

Egyetlen dolgot kérek most tőled: gondold végig, neked mitől ünnep a karácsony? Nem akarok semmit elültetni a fejedben, ha valóban attól, hogy annyi a dolgod, már azt sem tudod hányadika van, akkor hajrá, menj, ne is pazarold erre a cikkre sem az időd.

De ha nem a megőrülést, a hulla fáradtan a fa alá esést, az erőltetett mosolyokat szereted ebben az időszakban, akkor miért nem arra koncentrálsz, amit szeretsz?

Mi, „BoldogBloggerek” sem mondtunk soha, hogy az a valamire való ember, aki a nap 24 órájában boldog. A napi pár perc önfeledt öröm, tökéletes nyugalom a célunk, egy kis kikapcsolódás, egy kis kreativitás, valami, ami téged igazán Önmagaddá tesz!

Ér fáradtnak lenni, ér szomorkodni és ér tökéletlennek lenni az év minden napján. Karácsonykor is.

Bontsuk le a tökéletes-karácsony kultuszt és kezdjük el újraépíteni az alapoktól. Tehát: Neked mitől karácsony a karácsony?

Nekem attól, hogy szándékosan lelassítom magam kicsit ami hidd el, nekem óriási kihívás. Rájuk gondolok, sokat, az átlagosnál is többet. Rájuk, akiket nagyon szeretek és akikért hálás vagyok. Képeslapot írok nekik, fényképeket gyűjtögetek össze az elmúlt közös évünkből és egyszerűen csak: vagyok…velük.

Mert aki hajléktalan az nem ember?

Ismét egy történet a mindennapjaimból.

 

A piros lámpánál állva különös dologra lettem figyelmes. Egy hajléktalan férfi járt autóról-autóra és újságot árult. A felhúzott ablakokon át kérőn mosolygott...

 

Megjegyzem, itt most nem arra akarok kitérni ki adott és ki nem, mennyit, miért, miért nem, megérdemelte, nem érdemelte, elissza, nem issza, pénzt adott, ételt adott. Most más dolog gondolkodtatott el.

Meglepve láttam,  hogy akiktől kért, azoknak 90%-a nem nézett a szemébe. Akadt olyan, aki felé sem fordult. Aki mégis megtette valahová máshová bámult, de a szemébe nem!!! Vajon miért? Mert nem tartja méltónak az embertársát, hogy rápillantson? Vagy fél? Vagy egyszerűen szánja és nem akar tudomást venni arról ami a másikkal történik? Esetleg szégyenkezik? 

Talán először én sem mertem a szemébe nézni. Talán bennem is megjelent a sajnálat egy pillanatra. Anyaként eszembe jutott, hogy Ő is volt kisgyerek, akinek szebb jövőt szántak a szülei. Egyszer neki is fénylő szőke haja volt, sima bőre és mosolygós arca. De most itt áll, kéreget és nem tud kiszabadulni az ördögi körből. Vagy nem is akar? Mi járhat a fejében? Irigykedik talán? Dühös? Vagy már ereje sincs gondolkozni, érezni? De az is lehet, hogy mi misztifikáljuk túl ezeket a dolgokat és Ő úgy, ahogy van élvezi az életet?

Nem tudom, nem tudhatjuk, hisz' ez az Ő élete. Mindenesetre vettem a bátorságot és az ablakon át a szemébe néztem. Ő visszanézett és egy pillanat erejéig barátok voltunk, akik szavak nélkül is megértik egymást. Majd zöldre váltott a lámpa és ki-ki ment tovább a maga útján. 

A válaszok azóta sem érkeztek meg a kérdéseimre. Talán egyszer...

 

 

 forrás:http://blogs.psychcentral.com

Ideális korkülönbség? Szerinted?

A kicsi meg a pici. Vagy a nagy és a kicsi? Létezik-e olyan, hogy ideális korkülönbség testvérek között? Olvasd el a Boldog Blogok csapattagok véleményét, tapasztalatait és oszd meg velünk gondolataidat a kérdésről!

Dia

Gyerekként megélni a 4 év különbséget, ami a húgommal köztünk volt, nem volt egyszerű. Persze tök mások is vagyunk/voltunk, de el kellett telnie jó pár évnek, h tényleg jó testvérek legyünk. Mára odáig fajult a dolog, hogy meg dolgozni is együtt dolgozunk. És mindezek mellett van egy napra pontosan 25 évvel fiatalabb félhúgom, akinek per pillanat az a legnagyobb baja, hogy nem tudott David Guetta-val selfizni a Volt-on (nyugi, nem volt kint 12 évesen :))). De imádom őt is, a gyerekem lehetne. Amit megtanultam ebből is: szüleinkre másképp nézni. Így én azt mondom, hogy személyisége is válogatja,h kinek mi az "ideális". Nekem egy kisfiam van, így ezen a téren nincsenek és valószínűleg nem lesznek tapasztalataim.

Betti

Szerintem sok mindentől függ (adott élethelyzet, traumák stb.) Egy biztos, azzal nem értek egyet ha valaki csak azért vállal második gyereket, hogy "letudja egyszerre". Ha nekem lesz második akkor ugyanúgy akarom majd testestől, lelkestől mint az elsőt. Nálunk ez még nem jött el.

source: www.hercampus.com

Anna

Kölyökként nem mindig volt jó, hogy a tesóim 7 meg 8 évvel idősebbek, most tökéletes. Van 2 örök bizalmasom és tanácsadóm, akik bármilyen is legyek, bármit is csináljak, mellettem állnak. De nem hiszem, hogy van ideális. Legyen tesó, nekem az az ideális.

Cecília

Ideális korkülönbség testvérek között nincs,a dolog nagyon változó életkoronként. A két unokám között 4 év van, most 5 és 9 évesen remekül elvannak, de ez korábban nem így volt és biztos vagyok benne, hogy 1-2 év múlva, amikor az idősebb teenager lesz, megint hirtelen nagy lesz a korkülönbség.

Krisztina

Nálunk 2 év 9 hónap a különbség a lányaim között, és jó. Nincs ideális szerintem, viszont a nagyon kicsi azért húzós, anyukának, gyerekeknek és apukának is.

source: www.buzzfeed.com

Zsuzsi

Öcsém és köztem 8 év korkülönbség van. Mikor megszületett, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Később is inkább veszekedtünk. Ő a Tininindzsa teknőcöket akarta nézni, én a Házibulit...bosszúból gyakran leromboltam a legóvárait. Mára normalizálódott, jó a kapcsolatunk, múlt héten volt az esküvője. Szerintem a gyerekek szempontjából 1-2 év korkülönbség lehet ideális.

Évi

Korkülönbség: a gyerekek szempontjából nyilván az az ideális, ha kicsi a korkülönbség. A szülők szempontjából mindegyik élethelyzetnek van előnye is, hátránya is. Nekünk egy kislányunk van, így tapasztalatokról nem tudok beszámolni. Testvérből kettő van. Az egyikükkel nagy a korkülönbség, míg másikukkal kicsi. A nagy korkülönbségben az a jó, hogy vannak emlékeim a testvérem baba- és tipegő koráról, amiket nagyon szeretek.

Szerinted?