Egyszerű raklap pad - így készítsd el Te is!

A raklap eddig, mint olyan, megmondom őszintén, hogy annyira nem piszkálta fel a fantáziámat, de az idei tavasz és a nyár egyszerűen mindig az utamba sodorta, így nem volt más hátra, mint szoros barátságot kötni vele. A raklap olcsó, egyszerű, relatív könnyen hozzáférhető, és elég strapabíró alapanyag. És akinek ez még nem lenne elég pozitív tulajdonság, akkor hozom az adu-ászt, a Pinterest is tele van raklap bútor ötletekkel. Anitával készített kerti raklap videóimat ide, ide, és ide kattintva nézhetitek meg, és akkor most jöjjön a Centrál Média felkérésére készített nyári hencsergő raklap pad elkészítésének pontos leírása. Figyelem, nagyon egyszerű lesz, mondhatni gyerekjáték, tartsatok velem :)!

A pad pontos elkészítési leírását a Masni Dekoráció blogon olvashatjátok el!

Raklapos kerti ötletek - ötödik és hatodik rész

Ezzel a két résszel elérkeztünk Anitával, az inspirációk.hu bloggerével forgatott raklapos kerti ötletek sorozat két záró videójához. Azért, hogy igazán emlékezetes legyen a búcsú, két fantasztikus projektet hoztunk Nektek, egy hintát, és egy kerti szerszámtartót. Gyertek, tartsatok velünk, nézzétek meg videóinkat!

Raklapos kerti ötletek első és második rész

Nagy örömmel osztom meg Veletek, hogy Anita, az inspirációk.hu bloggere felkért, hogy segítsek nyári, raklapos kerti ötleteket bemutató videóiban. Némi gondolkozás után igent mondtam, átbeszéltük a projekteket, majd leforgattuk az első két rész videóját. Az elsőben egy két funkciós bárpultot készítettünk, a másodikban pedig a maradék léceket felhasználva egy kínáló tálcát raktunk össze. Gyertek, nézzétek meg a videókat, és ne habozzatok belevágni a raklapos barkácsolásba Ti sem!

A videóért kattints ide!

A videót ide kattintva tudod elindítani!

Tavaszi rituálék - videóval

Tavaszi rituálé, hogy virágokat ültetek az erkélyre. Idén sárga és kékeslila futó árvácska (Viola cornuta ) töveket  vettem és ültettem be cserepekbe. Az árvácskák mintázata olyan, mintha minden virágfej  egy kis pofi lenne. Ha fújja őket a szél, olyan, mintha a fejecskék bólogatnának.

A folytatáshoz kattints ide! 

A betonrengetegből burjánzó kertbe vágytak

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a kismalac sem túr, egy város kellős közepén, egy panelház sokadik emeletén élt egy öregedő ember öregedő feleségével. A kenyerük javát már megették, dolgos évtizedeik után a nagyváros betonrengetegéből egy természetközeli életre vágytak. Hogy történt, hogy nem, ez az öregedő emberpár egyszer csak egy Csipkerózsika álmát alvó házikó bokroktól, gyümölcsfáktól vadon burjánzó nagy-nagy kertjében találta magát. A házikó rendbetétele után serényen hozzáláttak a már-már dzsungelnek is beillő nagy udvar rendezéséhez. A téli álmából ébredező természetet most tapasztalták meg életükben először ilyen közelről, a maga valóságában. Emberpárunk nagyon megörült, amikor észrevették kertjükben az első csodát, a hófödte virágszárak közül  kikandikáló hóvirág fejecskéjét.

Folytatásért kattints ide! 

Őszi búcsú a kerttől

A november köddel köszöntött ránk a  hegyen lévő telken.  A  fák és a kis ház is misztikus ködbe burkolóztak. Már betakarítottuk az őszi terméseket, még összegereblyézzük a leveleket, téliesítjük a házat és elbúcsúzunk tőle tavaszig.

Ilyenkor talán még jobban szeretem a kertet,  mint nyáron. Minden olyan színessé válik. A nyári zöldekből sárga, barna, piros, rózsaszín lesz, a természet tobzódik a színekben és én nem győzöm csodálni és fényképezni. 

Folytatásért kattints ide

Kukoricacsuhé kopogtató

Hétvégi kirándulásunk során, megálltunk egy kukoricaföld mellett, ahol még nem arattak, és szedtem pár jó száraz kukoricacsuhét. Itthon őszi ajtódíszt készítettem belőle, és a végeredmény olyan lett, mint egy hatalmas nagy napocska, ugye :)?

 

A kopogtató pontos munkamenet leírását a Masni Dekoráció blogon olvashatjátok!

Az ősz, mely szépségével felvidít

Szeretem az őszt a kertben. Egyrészt, mer sok fa ilyenkor hozza a termését, másrészt az évszak színei miatt. A természet ilyenkor ölti magára színpompás ruháját, majd szép lassan le is hullajtja, és a tél beálltával pőrén áll előttünk. Az ősz persze kicsit szomorú is, ha úgy vesszük, az elmúlást is jelképezi. 

A birsalmákat különösen szeretjük és várjuk a beérésüket.  Mindenféle készül a konyhánkban belőle: birsalmaszósz, birsalmaleves alap - ezeket kis dobozokba rakva lefagyasztjuk. De legfőbb büszkeségünk a birsalmasajt, melyet  férjemmel készítünk évek óta. Az érdekes formájú birsalma sajtokat  mogyoró és dió darabkákkal  gazdagítjuk.

A folytatásért kattints ide!

Levendulapárnák könnyen, gyorsan

Nyáron nagy szerencsénkre, hatalmas levendula-szüretet tarthattunk, csokorba kötve pedig szépen leszárítottuk őket. Egy ilyen nyáron simán megszáradtak, elég meleg volt :). Most jött el az ideje, hogy feldolgozzuk őket, elsőként illatpárnákat varrtunk belőle.

A Masni Dekoráció oldalán megtalálod a pontos leírást, kattints!

5+1 tök dekorálási ötlet

Itt az ősz, a szép színes faleveleken kívül ami még jó, hogy lehet tököt dekorálni. Évek óta gyakorlott tökösök vagyunk, így összeválogattuk Nektek a legjobb ötleteinket egy csokorba, a legegyszerűbbtől a rafináltig, mindenki megtalálja a neki valót!

A csinos tökökért kattints a Masni Dekoráció blogjára!

Hasznos hobbi a koszorúkészítés

 

Minden évben készítek egy koszorút a kert növényeiből, hogy emlékeztessen a kertre akkor is, amikor  a rossz idő miatt nem tudunk kimenni a telkünkre. A teraszra kiakasztott koszorút jól látom városi  házam nappalijából és erőt merítek belőle a borongós téli napokon.

Ezt a koszorút vadszőlő, borostyán és illatos menta ágakból kötöttem. Ha elszáradnak a levelek, frisseket tűzök fel helyettük. A megszáradt mentát elmorzsolom és elteszem, teába téve nagyon finom.

A szőlőindákból font koszorú alapra  tiszafa ágakat kötöztem és színes levelekkel díszítettem.  Szeretek olyan koszorút készíteni, ahol kilátszanak a koszorú alap egymásba fonódó  ágai. Izgalmasan érdekesek a nem szimmetrikus koszorúk is.  

  
Ezt a koszorút készítettem idén. Az okkersárga és kárminpiros tűztövis bogyók akkor is szépen mutatnak, ha megszáradnak. A bolyhos termésű kerti iszalagot idén először használtam koszorú kötéshez.  

Vissza a természetbe!

A városi házakba zsúfolódott  ember egyre inkább elveszíti kapcsolatát a természettel. A mindennapok rohanásában alig marad helye és ideje annak, hogy  visszacsatoljon ahhoz a természethez, amelyből kiemelkedett.  

Én is nagyvárosban nőttem fel, sőt felmenőim is városi emberek voltak, mindig  bérházakban laktunk. Nagymamám emlegette néha, hogy milyen jó lenne egy kert, de álma sosem vált valóra. Mikor gyermekeim kicsik voltak, hétvégeken mindig ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy kimenjünk valahová a szabadba, kirándulni, de ha annyi idő nem volt rá, legalább egy parkba, erdőbe, ki a zöldbe, ahol fel lehet töltődni, ahol regenerálódni lehet, hogy aztán képes legyen az ember visszabújni a hétköznapokra a szürke falak közé. 

Aztán jöttek a komolyabb túrák, néha sátorozással, vagy falusi szállással. Minél nomádabbak voltak a körülmények, annál jobban éreztem magamat.    

 

Folytatáshoz kattints ide: 

Boldogságkeresés

A kertben ücsörgök.  Nézem a gesztenyefákat, a felhőket, távolban a hegyeket. Ihlető  a csend. Szeretem a száraz gallyak égését kísérő  füst szagot, mely megcsapja az orromat. Életem párja tüzet rakott a kert távoli végében, a füst elmosódottá teszi alakját, ahogy a tűz körül hajladozik. A szél apró, fehér pernyét sodor felém. Semmi nem történik, igazán semmi. Minden olyan nyugodt és harmonikus. Átadom magamat a létezés kellemes érzésének, szeretném ha sokáig tartana ez az állapot, amikor testem és lelkem olyan könnyűnek érzi magát.  

Egy emlék tolul fel a régmúltból. Húsz éves lehettem és nagyon akartam boldog lenni. De mi a boldogság tulajdonképpen és kinek, mi szerez örömöt? Nagyon foglalkoztatott ez a kérdés.

Folytatásért kattints ide:

Kalapács, levél, üdvözlőlap

Ebben a hatalmas kánikulában még én se bírok semmilyen nagy lélegzetvételű projektbe belekezdeni, így Titeket sem buzdítalak semmi hasonlóra. A mostani ötletet az az egyszerű kényszer adta, hogy nemsokára esküvőre vagyunk hivatalosak, és elég rendhagyó módon mi még csak most fogjuk megköszönni az óvónéniknek az elmúlt évet, így valamilyen szép, egyszerű kártyára is szükségem volt. Mivel a kertben elég a levél, és kalapácsból sem állunk rosszul (nem fogjátok elhinni, de 7 db van belőle itthon… ), így adta magát a projekt. Faleveles, szép üdvözlőkártyákat készítettem!

Az üdvözlő kártyák pontos elkészítésének menetét a Masni Dekoráció blogján találod, kattints!

Csendes, forró nap sok szépséggel

A reggel jógával indul a teraszon, nagyon korán, amikor még nem süt ide a nap. A növények között a Dunát szemlélve hajladozni csodás napkezdés.  Megpróbálok sok energiát és fényt magamba gyűjteni, érzem hogy mindez mennyire jót tesz testemnek, lelkemnek. 

Kellemesen elfáradva, de felfrissülve ülök le a ház előtti kispadra meginni a reggeli kávét és megenni a müzlimet. Áhítattal szemlélem a kertet, minden csendes, csak a fakopáncs kopácsol. Átgondolom az előttem álló napot. A kezdés csodás volt, remélem, hogy a folytatás is az lesz. 

Meglocsolom a kis fügefát. Aggódva vizsgálom, nehogy kiszáradjon a nagy forróságban. Féltő gonddal nevelgetjük már negyedik éve. A szomszéd azt mondja aggodalomra semmi ok. A füge bibliai fa, azon a vidéken, a Közel-Keleten,  mindig nagy szárazság volt, itt is ki kell, hogy bírja.  Reméljük, hogy igaza lesz. Türelmetlenül várjuk, hogy mikor hoz már termést. 

A  szőlő is szépen érik, igaz ez nem egy nemes fajta, inkább csak dísznek fut fel a drótkerítésen. Az a kis pirosló levélke már az ősz közeledtét jelzi, pedig azt nem várjuk, sőt nagyonis marasztaljuk a nyarat ...

Itt a nagy fák alatt van a leghűvösebb, a rekkenő hőségben is finom, friss szellők  áramlanak, ide menekülök. Készítettem a lepkéknek és egyéb rovaroknak itatót egy lapos cseréptálban, kövekkel kibélelve, amire rászállhatnak és ihatnak. Oda raktam az asztalra, hálásan döngik körül, némelyik még bele is szédül. 

 
A kavicskert igen szárazságtűrőnek mutatkozik. Ezen a helyen, a terasz előtt, semmi sem maradt meg, hiába próbálkoztam a legkülönfélébb növényekkel. Végül utolsó reménységként kavicsokat raktam le és azok közé ültettem ezeket a sziklakerti növényeket. Szinte mind megmaradtak és szaporodnak, azt üzenik, hogy ők jól érzik itt magukat. 

Délután lementünk a Duna partra. A Visegrádi várral szemközti partot szépen rendbe hozták a legutóbbi árvizet követően. Bólyákkal jelölték ki a fürdésre alkalmas partszakaszt.  A víz még a kánikulában is hűs volt, így sokan fürödtek, a gyerekek pancsoltak. Régi szép idők, amikor még gond nélkül lehetett fürödni a folyóvizeinkben, a víz biztonságos és tiszta volt! Ki tudja, talán egyszer megint az lesz, és régi fényükben tündökölnek  a Duna-parti  és Tisza-parti strandok?  

Aztán még betértünk kedvenc cukrászdánkba, az Édeskébe, egy fagyira. A családiasan berendezett udvaron sok játék sorakozott a legkisebb vendégek szórakoztatására. Isteni finoman csinálják a somlói galuskát is. Ennél finomabbat csak a szegedi Virág cukrászda teraszán ettem, anno....

Estefelé beborult, majd jött egy frissítő, trópusi zápor. A növények, állatok és emberek boldogan fogadták. Aztán megint kiderült, és a lemenő nap még egy utolsó, széles fénypásztát küldött a Dunára és a Szentendrei sziget csúcsára. Szép augusztusi napunk volt.