A kertben ücsörgök. Nézem a gesztenyefákat, a felhőket, távolban a hegyeket. Ihlető a csend. Szeretem a száraz gallyak égését kísérő füst szagot, mely megcsapja az orromat. Életem párja tüzet rakott a kert távoli végében, a füst elmosódottá teszi alakját, ahogy a tűz körül hajladozik. A szél apró, fehér pernyét sodor felém. Semmi nem történik, igazán semmi. Minden olyan nyugodt és harmonikus. Átadom magamat a létezés kellemes érzésének, szeretném ha sokáig tartana ez az állapot, amikor testem és lelkem olyan könnyűnek érzi magát.
Egy emlék tolul fel a régmúltból. Húsz éves lehettem és nagyon akartam boldog lenni. De mi a boldogság tulajdonképpen és kinek, mi szerez örömöt? Nagyon foglalkoztatott ez a kérdés.
Folytatásért kattints ide:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése