Boldogszomorú nap

Van ilyen is. Boldogságos is meg szomorú is. Olyan, mint a turmix, keverék. Egyik érzés átfedi a másikat, mert az egyik mélyebben van a másikhoz képest, belegabalyodik, összeakaszkodik, és nem billen a mérleg nyelve. Hát ilyen volt a tegnapi nap. Tudjátok, hogy milyen ez? Boldog és szomorú. Kezdjük az utóbbival, és búcsúzzunk a jóval.

Szomorú

Volt egy lány, csupa mosoly, vidámság, esze, mint a borotva, aki mindenkit elbűvölt határozott kedvességével. Nem volt több, mint 164 cm, de ahol megjelent ott pezsgett tőle az élet. Makulátlanul csinos volt mindig, még a piros tornacsukáját is olyan eleganciával hordta, hogy csak irigykedett az ember lánya. Ezzel a fantasztikus harmóniával született 32 évvel ezelőtt. Amikor együtt voltunk rengeteget nevettünk, csajos estéket tartottunk, és kibeszéltük a világot.
Két éve nem találkoztam vele.
Ma is csak a temetőben. Mert elment. Két éve a születésnapján, mert egy fránya ér úgy gondolta, hogy neki pattanni van kedve. Túl jól sikerült. Nem tudták megmenteni.
Morbid dolog a temetőben szülinapozni, köszönteni mentem ma őt.
Csodás napsütés volt, amolyan igazi őszi simogató fény, ami burokba zárt kettőnket. Őt és engem. A mécsesek ringó lángja lebbentette meg nyugalmunkat. A sárga virágok halk ragyogása a tekintetét idézték. Beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy nagyon sokszor velem van, besasszézik a gondolataimba, megmondja a magét, röhögünk rajta egy jót, rám néz aztán elmegy...
Hiányzik.
Hatalmas űrt hagyott maga után, sokunkban ott vergődik a kérdés, hogy miért kellett ennek így történnie?

De választ nem kapunk. Csak a csönd marad és a hiány.

Boldog
Több felvonásban, mert mint tudjuk, a siker nem jön könnyen. :)

Első felvonás
Fél éve kezdődött. Sőt másfél éve, ha jobban belegondolok. Nagy fába vágtam a fejszémet, új honlapot szerettem volna. Az ember halott ezt meg azt, ezért ismerősök, szava hihető emberek, tapasztalattal felvértezett kollégák tanácsát kértem, hogy ajánljanak egy jó szakembert. Jöttek is az ötletek, az első szimpatikus delikvenssel meg is állapodtunk. Elkezdtük a munkát, de a nagy lendület kudarcba, majd válásba torkollott.

Második felvonás.
Újabb ajánlatkérések, megkeresések, tudományosan táblázatban összesítve, személy találkozásokkal megtűzdelve. Mire a szelekció végére értem, és egymás tenyerébe csaphattunk volna emberünk eltűnt.
Mit ne mondjak, felmerült bennem az a kérdés, hogy hogy a francban élnek meg ezek az emberek, ha ilyen a munka moráljuk?
Az idő pedig telt.

Harmadik felvonás
Idén márciusban végelkeseredésemben barátnőmnek fakadtam ki, hogy micsoda világban élünk. Nagy hiperszuper cégek tűnnek el, vagy ajánlatra sem méltatnak, nem veszik a fáradtságot, hogy egy normális, értsd a sablonos válasznál többet tartalmazó ajánlatot tegyenek.
És ekkor kaptam tőle egy telefonszámot, hogy hívjam fel, hátha.

És jelentem, hogy olyannyira hátha, hogy a tegnapi nappal egy csodás weboldallal örvendeztethettem meg az internet népét, köztük remélem, benneteket is. Nem volt könnyű út, sok agyalás, bosszankodás, görcsölés, teszetoszaság, meg nem értés, ötlet parádé, mosoly és szárnyalás tarkította a munkánkat. De meg lett.
És én erre annyira büszke vagyok és olyan boldogságot érzek, amit már régen, egy jól elvégzett munka után.

Kérlek, nézzétek meg , ízlelgessétek, ismerkedjetek meg őfelségével, a bachvirageszencia.hu oldallal. Na jó, ez a megszólítás barokkos túlzás, de nézzétek el nekem.

És hab a tortán a mai napra

Megtaláltam a hetek óta elveszett tűmet is a szőnyegben, amikor lekucorodtam, hogy megírjam nektek ezt a cikket. Bele léptem :) Ne erre varjatok gombot! :)

Most már értitek hogy miért volt boldogszomorú nap?

Hurrá nyaralunk!

A hétvégén ízelítőt kaptunk a nyárból és óhatatlanul elkezdtem azon filózni, hogy milyen jó lesz, ha nyaralunk már. Én imádok utazni, jönni menni, mindegy, hogy belföld vagy külföld, a lényeg, hogy lássunk világot.
Korábbi cikkeinkben meséltünk nektek utazásainkról, elvittünk benneteket Milánóba vagy egy kis olasz hegyi faluba is.  Mi BoldogBlogosok mindannyian várjuk, hogy útra keljünk, viszont sokan ódzkodnak ettől. Ennek számos oka lehet.

"Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni.” (Seneca) 

Sokan félnek

A nagy mumus a repülés szokott lenni. Elég belegondolnunk, hogy naponta több millió ember repül anélkül, hogy bármi baja történne, de a realitás sajnos nem mindig segít. Dr. George Fieldman kognitív viselkedési terapeuta óva int mindenkit attól, hogy alkohollal vagy gyógyszerekkel próbálja túlélni a levegőben töltött pár órát, mert ez függőséghez vezethet, és a következő alkalommal ugyanúgy fogunk félni. Javaslata szerint lazító relaxációs technikával próbáljuk meg kellemesebbé tenni az utazást. Konkrét légző gyakorlatot is javasol, mely szerint 4 másodpercig szívjuk be a levegőt, majd ugyanannyi időn keresztül fújjuk ki, miközben figyeljük a levegő útját. Szerinte egyetlen módja a repüléstől való félelem oldásának, ha repülünk.

Én azért ajánlanék még a Bach-virágok háza tájáról egy remek szert, amit RESCUE Elsősegély keveréknek hívnak. Rengeteg ember használja a világon a repülés során, mert a benne lévő Bach-virágeszenciák bátorságot adnak, segítenek megőrizni a nyugalmunkat, és kellemesebbé tenni a repülést. Ami külön jó benne, hogy a pasztilla vagy gyöngy  változata nem terheli a 100ml-es folyadék keretünket, amit felvihetünk a gépre. Már elkezdhetjük szedni a repülés előtti napokban is, ha úgy érezzük egyre jobban nő bennünk a félelem.
Hosszabb távon pedig a MIMULUS Originál Bach-virágeszenciát érdemes szedni, ami bátorságot ad, és derűs higgadtsággal leszünk képesek a repülést abszolválni. Talán még majd mi öntünk bátorságot másokba. :)

 A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. (Szent Ágoston)

A hosszú távú repülésekről és az időeltolódás jobb kezeléséről egy korábbi cikkünkben már írtam, azt ITT találjátok.

Nehéz az alkalmazkodás

Ha csoportosan utazunk, akkor óhatatlan, hogy a csoport tagjainak alkalmazkodni kell egymáshoz. van aki ezt tudja és van, aki nem. Ilyenkor tartsuk a szemünk előtt, hogy mi nem fogjuk tudni megváltoztatni a másik viselkedést, csak a mienken tudunk alakítani.
Nem mindenki olyan tempóban fogja fel az eseményeket, mint  mi, lassabbak nálunk, ők azok, akikre mindig várni kell. Sok a csomagjuk, teszetoszák, de ha felrobbanunk, akkor sem fognak gyorsabban haladni. Jobb, ha mi magunk lassulunk le, ebben pedig az IMPATIENS Bach-virág segít nekünk. Toleránsabbak és türelmesebbek leszünk, és jobban elfogadjuk mások tempóját.

A nyugalmunk és nyaralásunk érdekében tegyük félre a kritikus énünket, mert, ha napestig bosszankodunk azzal elveszítjük a nyugalmas naplementéket és a feltöltődést, amiért végül is elutazunk. A BEECH gyógyír, megszelídíti karmainkat, toleránsabbak leszünk, és a kákán is csomókereséstől elveszi a kedvünket. Ehelyett segíti megérteni, hogy mi fontos és mi nem és ha valamit nagyon muszáj szóvá tenni, akkor azt is masnival átkötve tudjuk tálalni.

Nem az utazáshoz kell a bátorság (...). Bátorság ahhoz kell, hogy elhagyd az otthonodat. (Scott Westerfeld)

Az új hely

Igen azért utazunk, hogy új helyeket ismerjünk meg, és ez azzal jár, hogy nem a saját ágyunkban alszunk, a jól megszokott körülményeink között. Ez sokakat visszatart az utazástól, mert nehezen boldogulnak az új helyzetekkel. De ti kedves Olvasók, akik ezt a cikket olvassátok, mostantól fogva, tudjátok a varázsszót: WALNUT Bach-virágeszencia. Ezzel a szerrel bátran nekivágsz az ismeretlennek, nem fognak zavarni az új körülmények.

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük. (Varga Domokos)

És ha már alvás

A nyaralás első napjaiban nehezen tesszük le az otthoni, munkahelyi vagy családi problémáinkat. Nehezen lazulunk el, és még előfordulhat, hogy jár az agyunk akkor is, amikor nem kéne. Ahhoz, hogy ezen az állapoton könnyebben túllendülj és nem egy pohárkával többel old meg ezt a problémát a a RESCUE Night keveréket válaszd. Leállítja az agyadat, kikapcsol, és megteremti a nyugodt pihenés körülményeit.

És milyen jó is, amikor reggel a gyönyörű napsütésre ébredsz és kipihenten fedezheted fel a világ valamely pontját. Nyugalommal telve, barangolsz az utcákon, vagy élvezed a tengerpart nyüzsgését. Hidd el, hogy nem tudod a világot megváltoztatni, viszont azt igen, hogy Te hogy állsz a világhoz.

 Mindenhol csak kellemes helyek vannak, ha megfelelőképpen állsz a dolgokhoz. (Vavyan Fable)

Nagyon jó utat kívánok nektek, sok mosolygós pillanattal és élménnyel!