Szomorú
Volt egy lány, csupa mosoly, vidámság, esze, mint a borotva, aki mindenkit elbűvölt határozott kedvességével. Nem volt több, mint 164 cm, de ahol megjelent ott pezsgett tőle az élet. Makulátlanul csinos volt mindig, még a piros tornacsukáját is olyan eleganciával hordta, hogy csak irigykedett az ember lánya. Ezzel a fantasztikus harmóniával született 32 évvel ezelőtt. Amikor együtt voltunk rengeteget nevettünk, csajos estéket tartottunk, és kibeszéltük a világot.
Két éve nem találkoztam vele.
Ma is csak a temetőben. Mert elment. Két éve a születésnapján, mert egy fránya ér úgy gondolta, hogy neki pattanni van kedve. Túl jól sikerült. Nem tudták megmenteni.
Morbid dolog a temetőben szülinapozni, köszönteni mentem ma őt.
Csodás napsütés volt, amolyan igazi őszi simogató fény, ami burokba zárt kettőnket. Őt és engem. A mécsesek ringó lángja lebbentette meg nyugalmunkat. A sárga virágok halk ragyogása a tekintetét idézték. Beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy nagyon sokszor velem van, besasszézik a gondolataimba, megmondja a magét, röhögünk rajta egy jót, rám néz aztán elmegy...
Hiányzik.
Hatalmas űrt hagyott maga után, sokunkban ott vergődik a kérdés, hogy miért kellett ennek így történnie?
De választ nem kapunk. Csak a csönd marad és a hiány.
Boldog
Több felvonásban, mert mint tudjuk, a siker nem jön könnyen. :)
Első felvonás
Fél éve kezdődött. Sőt másfél éve, ha jobban belegondolok. Nagy fába vágtam a fejszémet, új honlapot szerettem volna. Az ember halott ezt meg azt, ezért ismerősök, szava hihető emberek, tapasztalattal felvértezett kollégák tanácsát kértem, hogy ajánljanak egy jó szakembert. Jöttek is az ötletek, az első szimpatikus delikvenssel meg is állapodtunk. Elkezdtük a munkát, de a nagy lendület kudarcba, majd válásba torkollott.
Második felvonás.
Újabb ajánlatkérések, megkeresések, tudományosan táblázatban összesítve, személy találkozásokkal megtűzdelve. Mire a szelekció végére értem, és egymás tenyerébe csaphattunk volna emberünk eltűnt.
Mit ne mondjak, felmerült bennem az a kérdés, hogy hogy a francban élnek meg ezek az emberek, ha ilyen a munka moráljuk?
Az idő pedig telt.
Harmadik felvonás
Idén márciusban végelkeseredésemben barátnőmnek fakadtam ki, hogy micsoda világban élünk. Nagy hiperszuper cégek tűnnek el, vagy ajánlatra sem méltatnak, nem veszik a fáradtságot, hogy egy normális, értsd a sablonos válasznál többet tartalmazó ajánlatot tegyenek.
És ekkor kaptam tőle egy telefonszámot, hogy hívjam fel, hátha.
És jelentem, hogy olyannyira hátha, hogy a tegnapi nappal egy csodás weboldallal örvendeztethettem meg az internet népét, köztük remélem, benneteket is. Nem volt könnyű út, sok agyalás, bosszankodás, görcsölés, teszetoszaság, meg nem értés, ötlet parádé, mosoly és szárnyalás tarkította a munkánkat. De meg lett.
És én erre annyira büszke vagyok és olyan boldogságot érzek, amit már régen, egy jól elvégzett munka után.
Kérlek, nézzétek meg , ízlelgessétek, ismerkedjetek meg őfelségével, a bachvirageszencia.hu oldallal. Na jó, ez a megszólítás barokkos túlzás, de nézzétek el nekem.
Megtaláltam a hetek óta elveszett tűmet is a szőnyegben, amikor lekucorodtam, hogy megírjam nektek ezt a cikket. Bele léptem :) Ne erre varjatok gombot! :)
Most már értitek hogy miért volt boldogszomorú nap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése