
Kezdjük az elején: nincs stresszmentes élet. Bármi, ami ezt ígéri Neked, egyszerűen hazugsággal kecsegtet. A stresszre szükséged van: ezért vagy még életben. Stressz hatására növekszik a pulzusszámod, hirtelen kiélesednek az érzékeid, izmaid megfeszülnek, hogy „ugrásra kész” állapotban legyél. Ezeknek a testi tüneteknek egy íróasztal mögött ülve, a főnököd hangjára összerezzenve nem sok értelmét látod. De amikor elődeink egy szál maguk barkácsolta fegyverrel osontak az erdőben… hidd el, nekik elég jól jött.
Nem véletlenül alakultak ki ezek a reakciók és nincs is velük semmi gond, a probléma ott kezdődik, ha tartóssá válnak az életedben. És akkor itt jön is a jogos kérdés: akkor mégis „stresszmentesítenem” kellene az életemet, nem?!
Nem. Az agyunkon volna jó tekerni egyet. Erre a videóra mindenképp szakíts időt, érdemes! Nekem rengeteget segített, gyakran eszembe jut. Fontos tanulsága van arról, mennyire fejben dől el minden.
(Ha automatikusan nem indul el a felirat, tedd a videót teljes képernyőre a jobb alsó sarokban található ikonnal, majd kapcsold be a feliratot - az első ikon lesz a jobb alsó sávban).
A dolgokat végső soron nem a stressz, vagy a stressz szintje határozza meg, hanem az: Te hogyan gondolsz a stresszre. Valami, ami idővel mindenképp kinyír? A mumus, ami megkeseríti az életed? Vagy egy olyan akadály, amit átlépve erősebb leszel? Kihívás, edzés, az élet sava-borsa.
Nyilván vannak az életben olyan helyzetek, amelyek a szokásosnál nagyobb stresszhelyzetet teremtenek (betegség, tragédia), de az esetek többségében ezeknél kisebb horderejű dolgok miatt teszünk magunkra felesleges nyomást. Teljesítménykényszer a munkában, elvárások magad felé a magánéletben. A korlátok nagy részét mi magunk állítjuk, így egyedül mi tudjuk átlépni őket.
Nézd meg a videót és kezdj el ismerkedni a benned lakozó feszültséggel: ideje elkezdened barátságot kötni vele, mert vele együtt könnyebb lesz, mint ellene harcolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése