Ahogy arról már írtam korábban is, az idézetek és bölcsességek dőlnek ránk mindenhonnan manapság. Írók és celebek jó tanácsai, hogyan találd meg a szerelmet, vagy hogyan legyél boldog egyedül, mert végső soron úgyis Önmagaddal van egy élethosszig tartó párkapcsolatod. Utóbbiról azt gondolom, az élet egyik legnagyobb kihívása és a legnehezebben megrágható falat, külön témát érdemel.
Maradjunk a szerelemkeresésnél. Ez az a dolog, amit a legtöbb ember a boldogsággal azonosít. Ha szerelmes vagy, boldog vagy. Ha megvolt a csodás, romantikus találkozás, ami a kisfilmben végül megadatott a szereplőknek, akkor egy csapásra már nem is olyan monoton a munka, nem is olyan fojtogató a nagyváros.
Pár éve boldogan sóhajtottam, talán el is morzsoltam egy könnycseppet a kisfilmet látva. Ma már az érdekel, mi lett Stacey és Jason sorsa, miután már nem papíron kommunikáltak egymással. Hogyan éltek együtt, ha egyáltalán sikerült addig eljutniuk?
Nagy kérdés volt ez már bennem, gyerekkoromban is: mi van a boldogan éltek, míg meg nem haltak előtt? Hogyan éltek boldogan? Egyáltalán nem bántam volna egy „Hófehérke 15 évvel később”, „Hamupipőke és a hercegi család”, „Ariel hétköznapjai” című történetet. Sőt, azt gondolom, kifejezetten jót is tenne, tett volna mindenkinek.
 |
| Forrás:pexels.com |
A szerelemkeresés nem a legnehezebb része a történetnek, mégis az esetek többségében csak ezt a felét ismerjük meg, ez pedig könnyen keltheti azt a hamis illúziót, hogy a sorsszerű találkozás hozza majd a megoldást az élet minden bajára.
Tudom, ezek után illene egy mély igazsággal zárnom a bejegyzést, vagy legalább indokolni, mi keresnivalója van egy ilyen írásnak a BoldogBlogokon?
Amit mi kínálunk Nektek, az önmagatok megismeréséhez vezethet, olyan boldog percekhez, amit önfeledt kreatívkodásban, vagy néhány nyugodt, csendes percben élhettek meg. A szerelem kétségtelenül az élet egyik legfontosabb szelete. De egy lapra feltenni mindent, egy embertől várni az örök boldogságot – ezzel akár a valódi boldogságod lehetőségét is elveheted.
A boldogság itt van körülötted, nem az illúziók világában. De ezért a boldogságért minden esetben küzdened majd, akkor is, ha már szerelmes vagy és akkor is, ha még nem…
Csak sikerült a végére valami bölcsességet is írnom… Pedig komolyan nem akartam. Ne hagyd, hogy egyedül agyaljak, oszd meg a gondolataidat Te is :)
Üzenet a Szerelmeskedőknek. Igen ebbe mindannyian beleesünk. Történetem nagyon is ideillő. Megismerkedtem egy férfivel, azt gondoltam ő a szőke herceg a fehér lovon. eleinte kedves volt, mindent megkaptam, amit "még nem tapasztaltam", aztán jöttek a sorozatos pofonok, mert a barátnőmmel is kedves volt, s a barátnőm, bár tudta, hogy együtt vagyunk, kinyitotta neki az ajtót. Hurrá, se barátság, se herceg. De még mindig nem nyilt ki a szemem, további harcok, hármunk között, egyszer itt, egyszer ott. Ma már látom, hogy az egész egy nagy játszma, illúzió, volt, mert csak a test kapta meg a "szeretetet" Szerelmekedés volt lélek nélkül. Elvesztettem egy barátságot, egy állást, a reményt, bizalmat önmagamban, hogy én csak erre vagyok jó. Mai napig egy helyen dolgozunk, s az úgymond csalódott és elkeseredett én lettem, ők meg vigan együtt nevetnek az arcomba. Mit akar ez, jó volt játszani. Elmehetne máshová dolgozni, ha nem tetszik neki, mert a férfinek kellemetlen az ott létem. De felemelem a fejem, mert a végén tudtam nemet mondani, nem játék a lélek. S tudok nevetni, bár a lelkem még sebzett és sir. S fel kell emelkedni, s megtalálni azt, akinek fontos a lélek szerelme is, mert úgy gondolom a szerelmeskedésnek a lélek szerelme a másik fele, s ha e kettő együtt megtalálja az utat, az a valódi boldogság két ember között.
VálaszTörlés