Anya, e nélkül nincs karácsony!

Készülődök a karácsonyra. Mondhatjátok, hogy: "Á, ugyan, én is ezt teszem." De nekem ez most amolyan, életem első ilyen karácsonya lesz. Messze a lányomtól, aki külföldön van, a munkája miatt nem tud haza jönni. Örülök, mert olyan dolgot tanul, amire vágyott. Büszke vagyok Rá, mert önerejéből szervezte és valósítja meg az álmát. Tanul és dolgozik, küzd, kitart és rendíthetetlenül halad az útján.
És fájó szívvel gondolok arra, hogy életünkben először külön leszünk egymástól.

Advent első napjától kezdve, minden nap valami aprósággal próbálom meglepni a net segítségével, most pedig csomagot készítek neki, amiben lesz minden finomság, meglepi ajándék, és ha minden jól megy, akkor a hét végén már meg is érkezik hozzá.

Karácsonyi csomag

Több, mint tíz éve minden karácsonykor készítek egy egyszerű, de annál finomabb sütikét.  Szertartásosan 25-én reggel mindig ezt eszik reggelire a lányaim. Ne kérdezzétek, hogy miért. Így alakult. Egyszer azt mondta valamelyikük, hogy:

"Anya e nélkül, nincsen karácsony."

Márpedig a karácsony nem marad el az idén sem, a távolság pedig nem lehet akadály, így készülnek a szívecskék. Míg hűlnek, kanyarítom ezeket a sorokat, mert eszembe jutott egy történet, ahogy  pakoltam el a tésztakeverés utáni eszközöket. Ahogy teszem el a kanalat, a fokhagyma nyomón akad meg a szemem. És erről egy történet úszik a szemem elé.

Nagyon beteg volt 7 évesen. Intenzív osztályon kezelték. Nem tudott gyakorlatilag semmit csinálni. Csak aludt. A műszerek pittyegése, és a sűrű vizsgálatok törték meg a monotóniát. Több, mint egy hét elteltével kezdett javulni az állapota, amikor 5 percnél többet volt fönt, és néha még egy egy halvány mosoly is elhagyta a szája szögletét (vagy én akartam talán így látni).

Már sok napja nem evett és nem is ivott, gondoltam biztos jól esne neki valami finom friss íz. Talán így is érezné az életet, még inkább itt akarna velünk maradni. Nem tudott beszélni, így csak a szeme pislantásával válaszolt, hogy kér-e valamit vagy sem. Amikor kérdeztem tőle, hogy mit szólna egy kis szőlőhöz, láttam a szemében egy csillogást. Felhasítottam 1 szemnek a héját és ajkára cseppentettem belőle a gyümölcs levét. Apró lassú mozdulattal a nyelvével ízlelgette. De ez a módszer nem volt valami hatékony, mert mindenfelé gurult az értékes nedű, csak a szájába nem. És akkor jött az ötlet, hogy a fokhagyma nyomón préseljük ki és onnan már kiskanállal könnyebb lesz.

1 szem szőlő levét 2 adagban tudta lenyelni. De nekem az volt a mennyország.

Épp pontott tettem a sor végére az imént, amikor bejött a másik lányom a konyhába,  nézi a sütit és azt mondja.

" Tudod anya, annyira szerettem a 25. reggeleket, amikor kicsi voltam, mert akkor mindig ilyen sütit reggeliztem kakaóval, aztán leültem az új játékokkal játszani, ebédre pedig mentünk a Nagyiékhoz. Olyan nyugis volt."

Ugye én mondtam! Nálunk adventi lekváros szív nélkül nem lehet karácsony. :)

Drága Kislányom!

Röppenek a sütikék hozzád, szívünk minden szeretetével. <3

Addig is míg oda ér, küldök néhány fotót róla. Az illatát pedig képzeld hozzá, hogy az élmény teljes legyen.
Szeretettel: Anya