2016. február 17., szerda

Állatokkal a magány ellen

 A legjobb orvosság szőrös, és négy lába van.



Magam se hittem volna el, hogy egy állat mennyire képes betölteni egy fájdalmas űrt, ha Lucy cicánk váratlanul meg nem jelenik az életünkben. Amikor lányaink annak rendje és módja szerint majdnem egyszerre kirepültek a családi fészekből, búnak eresztettem a fejemet, pedig nem is maradtam egyedül, egy szerető férj volt az oldalamon. Ekkortájt történt egy szép nyári napon, hogy elsőszülött minden előzetes konzultáció nélkül megjelent egy párhetes kiscicával, letette a szoba közepére és közölte: – Magam helyett hoztam, vigasztalásul. Én azonnal beleszerettem, oldalborda néhány napig férfiasan ellenállt, majd ő is megadta magát. A cicakölyök mókás viselkedésétől kacajjal telt meg csendes otthonunk.  Lucy 15 évig volt imádott családtagunk és mondhatom, hogy bár gondok is voltak vele, nagyon megszépítette az életünket. Aztán, hogy jöttek az unokák, kezdetben néha kicsit fújt rájuk, de később békésen megfértek egymás mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése