Mint ötunokás, gyakorló nagymama sokszor
mesélek az apróságoknak, de érdekes módon újabban nem a mesekönyvet
igénylik, hanem a szülők és nagyszülők gyermekkori csínytevéseire
kíváncsiak.
Már nem érdekli őket Hamupipőke,
Hófehérke, Csipkerózsika, de még a Piroska és a farkas sem. Elsősorban
az édesanyjuk, illetve a mesélő nagyszülő gyermekkori történeteire
kíváncsiak, és főleg azokat a sztorikat kérik újra meg újra, amelyekben a
hajdani kis szereplők a legjobb indulattal szólva is haszontalanok és
szófogadatlanok voltak. Valószínűleg a saját, aktuális rosszalkodásaikat
szeretnék ilyen módon jótékonyan bagatellizálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése