Csalódtam vasárnap

Itt a tavasz, és én is, mint mindenki más megpróbáltam beleszuszakolni magam a vékonyabb gönceimbe, több kevesebb sikerrel. Így elhatároztam pár héttel ezelőtt, hogy jobban oda figyelek arra, hogy mit eszem és mikor. Több vizet iszom, mint eddig - mondjuk ezt nem annyira nehéz túlszárnyalni - és elkezdek mozogni.
Nem, kedves Olvasóm, ne ijedj meg, nem egy másfél milliomodik így fogyj le cikk lesz, hanem zsörtölődésem a krémes körül. Na ugye, mondtam, hogy nem diétáról fogok írni.

Az úgy volt, 

 

kezdhetném a történetet, hogy ismét autóra pattantunk és kinéztünk vasárnapi programnak a martonvásári kastély parkot, összekötve egy Velence-tavi kirándulással. Tavaly, amikor ott voltunk nagyon jól éreztünk magunkat az új velencei korzón, de ha emlékeztek Nektek is meséltem róla. 

Ha nem voltatok még a Budapesttől 30km-re fekvő, Martonvásáron, akkor tiszta szívemből ajánlom, hogy iktassátok be valamelyik hétvégére. Hogy miért?

1, A Brunszvik család egy csodás kastélyt épített itt
2, Álom szép az angol kertje
3, Jókat lehet piknikezni
4, Itt van az óvoda múzeum
+ 1, ha Beethovennek megtette 1800-ban , akkor biztosan nektek is jó lesz. :) És egy múzeum is van a kastélyban, ami a zeneszerzőről emlékezik meg.

Szokás szerint készítettem most is pár képet Nektek. Nézzétek meg őket, utána pedig írom zsörtölődésem tárgyát a krémesekről

Martonvásár, kastély

Martonvásár, kastély park, öreg fa híd

Martonvásár, Brunszvik Teréz szobra

A következő kép egy Bach-virág lesz a Fehérvirágú vadgesztenye, amit az állandó visszatérő gondolatok, a kattogó elme csitítására szokott a Bach-virágterápia használni.

Fehérvirágú vadgesztenye bimbóban

 Ernyős madártej a traumák és sokk hatások oldására való.

A tölgyet a körömszakadtáig kitartó, már már az ügyekbe belegebedő emberek szere.

Tölgy

 A végére pedig az édes semmit tevés. :)

Na de, hogy folytassam mondókámat

 

Körbe sétáltuk a parkot, fotóztam néhány Bach-virágot, és lazítottunk, Tudjátok, amikor csak andalogtok csöndben és szívjátok magatokba a természet hatalmasságát.

Ezután indultunk Velencére, ahol ismét iszonyatos szél volt, mint a múltkor, de ennek a kiteosok, a szörfösök és a sárkányeregetők kimondottan örültek. Mivel már jócskán elmúlt dél és a reggeli joghurt+zab kombó már a feledés homályába merült megebédeltünk. Finom húslevest választottam, és utána egy rántott szeletet grill zöldséggel, ami egész jónak volt mondható. Ugye Ti is egyet értetek vele, hogy egy héten egyszer egy kis bűnözés belefér? No mi is így voltunk vele, megszavaztunk egy sütit magunknak haza felé az Osváth Cukrászdában.

Morgolódásom tárgya: a mű krémes

 

Krémesnek nem nevezném édes gázfelfújt tömb

Magam részéről imádom a krémest. Igazából mindegy, hogy francia, vagy habos, vagy házi, csak krémes legyen, DE AZ JÓ! Még egyszer leírom, hogy jó. Mivel ez a cukrászda egy patináns, nagy múlttal rendelkező híres cukrászda, bíztam benne, hogy itt lesz a krémesek kánaánja.
NAGYOT CSALÓDTAM.
Ha ettek még rossz és műízű, felfújt adalékokban tocsogó, rossz állagú krémest, hát ez olyan volt.
Azért morgolódok, mert nekem olybá tűnik, hogy ezek a cukrászdák a régi név mögé bújva azt hiszik, hogy kiadhatnak a kezükből silány, vacak mű süteményeket. És a legrosszabb az egészben, hogy senki nem szól, mint Andersen meséje, A császár új ruhájában a kisfiú, hogy: Halló itt valami nincsen rendben!

A cukrászda oldaláról idézem:
"Cukrászda 2000-ben elnyerte a Magyar és Nemzetközi Gasztronómiai Szövetség Védnöki Tábláját, mely a legmagasabb vendéglátóipari szakmai elismerések egyike."


És milyen a jó krémes?

Hát ilyen az én olvasatomban: magáért beszél.
Az Origo.hu összeszedte korábban, hogy hol érdemes krémest enni, de én is csak most bukkantam erre a cikkre.

A krémes!