Lyon - Örök élmény

Ahogy a múlt heti cikkemben írtam, ott voltam Lyonban a magyar válogatott meccsén a Grand Stede Olipique Lyonnais Stadinban. Ha egy szóval kellene jellemeznem az a napot azt mondanám: FANTASZTIKUS.
Ha több szóval, akkor ilyesmiket: ŐRÜLET, CSODÁLATOS, PARÁDÉS.
És miért? Mert olyan élmény volt nekem, aki nem egy nagy focirajongó, amilyet még nem éltem át.

Hosszú út után, este 11-kor érkeztünk meg szállásunkra, ahol a hotel tulajdonosa azzal köszöntött minket, hogy: HAJRÁ MAGYARORSZÁG! Kiderült, az unokatestvére Budapesten lakik és őtőle kérdezte meg, hogy hogy kell mondani. Elolvadtunk, mondanom se kell.

Másnap délelőtt gondosan felkészülve - értsd piros magyar címeres pólóban, nemzeti színű tollboában,  táskába bekészítve a piros-fehér-zöld arcfesték - indultunk el szálláshelyünkről a csodálatos  Hières-Sur-Amby aprócska faluból.

Hières-Sur-Amby saját fotó

 35 kilométernyi idő alatt a hangulatunk egyre fokozódott, főleg a társaságomban lévő fiúk alig bírtak magukkal. Nekik foci csörög az ereikben is, ezért gondolhatjátok, hogy micsoda izgalomban telt már a Lyonba vezető út is. Ahogy közelítettünk a stadion felé egyre több magyar szurkoló tűnt fel, akik jókedvvel, mosolyogva sétáltak vagy hűsöltek a 35 fokban a napernyők alatt a stadion környékén.

14 órakor volt a magyar szurkolótábor találkozója bent Lyonban. Természetesen egyöntetűen megszavazták a  fiúk, hogy bevállaljuk az 5 km-es közös sétát az aszfaltolvasztó melegben. "Szívem ezt nem lehet kihagyni!" érvelt a párom, így mit volt mit tenni villamosra szálltunk és besuhantunk kb. 6-7 perc alatt a találkozó pontra. Leszállva a villamosról már messziről zengett a RIA RIA HUNGÁRIA, ezért nem volt nehéz odatalálni a metró végállomásához. Amerre néztünk mindenhol csak magyar szurkolók voltak, minta itthon lettünk volna.

Találkozó

 Innen több, mint 2 órás gyalogtúra következett vissza a stadionhoz. Lányok fiúk, családok, idősek és gyerekek hangosan énekelve,buzdító rigmusokat skandálva múlatva a kilométereket.

Stadion felé

Megérkeztünk.

A stadionba komoly biztonsági ellenőrzésen keresztül jutottunk be. Az ott dolgozó rendőrök, katonák és önkéntesek nagyon segítőkészek voltak, segítették a szurkolókat információkkal, útbaigazítást adtak.

Belépve a stadionba ez a látvány fogadott.

Mindenhol magyarok

Parádés hangulat folytatódott tovább a mérkőzés megkezdése előtt is, hangosan szólt "Az éjjel nem érhet véget", a RIA RIA HUNGÁRIA és az OLÉ OLÉ... és még megannyi biztató rigmus.
Nem lehet szavakba önteni, hogy micsoda élmény átélni, ahogy több ezer ember, több ezer szív dobban egyszerre, egy cél érdekében. Örömben, békében és szeretetben egymás mellett szurkol idős és fiatal, nő és férfi, fradista és Újpest drukker, fideszes és mszps.
Nem számított ki hova tartozik, milyen a vallása a Himnuszunk csodálatosan a szólt.

A többit tudjátok. Magyarország - Portugália 3:3 csodás meccsen remekül helytállt, izgalmas fordulatokkal teli játékkal.
Nagyon örülök, hogy ott lehettem, soha nem felejtem el! Örök élmény.