Partvissal a Mikulás ellen

Előre bocsájtom nem lesz cukros, mézes mázos heppiend. Csak egy decemberi, hol havas, hol jeges, hol zimankós, vagy épp késő őszi este története, ami évről évre megismétlődött.

A Mikulásvárás mindig nagy izgalomban tartott, már napokkal előtte elkezdtem a visszaszámlálást és az ablakon kinézve minden árnyat a Mikulásnak adtam. csak jöjjön már végre.
A nagy nap estéjén Apukám kilónyi boxot tett elém, és megkaptam a háztartás legnagyobb fürdőlepedőjét, hogy mentsük, ami menthető a boxtól. Gyanítom, hogy több került a cipőn kívülre, mint a cipőre. Erre nem emlékszem. De tényleg.

 Hozzánk mindig 5-én este érkezett. Suvickoltam a csizmámat, boxoltam, fényesítettem egész délután, hogy aztán kikerülhessen az ajtó elé.Eddig nem is volt baj, hihetetlen bátor voltam. De amikor elég tisztának, fényesnek ítéltetett a cipőm, és kikerült az ajtó elé, akkor jöttek a bajok. :)

Emeletes házban laktunk, így csak az ajtó levél bedobó nyílásán keresztül figyelhettem, hogy járt-e már arra felénk. Legszívesebben minden pillanatban kikukucskáltam volna, de annyira féltem, hogy el sem tudom nektek mondani. Viaskodott bennem a kíváncsiság és a rettegés, ezért belülről őriztem az ajtót. Szerintem nem volt könnyű dolga a szüleimnek, amikor ki akartak robbantani onnan, hogy megpakolják a csizmámat.
Emlékszem,a mikor a partvissal felfegyverkezve indultam, hogy meglessem a Nagyszakállút. Fogalmam sincs, hogy mi járhatott a fejemben, meg honnan jött a rettegés, de így felnőtt fejjel már mosolygok saját magamon.

Volt olyan eset is egy régi fénykép tanúsága szerint bizony sírva kapaszkodtam 3 évesként Apukám nyakába, amikor Tamás, a szomszéd egyetemista fiú beöltözött Télapónak. Nem érdekelt az ajándék, csak, hogy minél előbb távozzon. Annyira féltem.


Viszont az egyik évben, mókás dolog is történt. Nagy levegővétel után bátorkodtam kinyitni a bejárati ajtót és azt láttam, hogy tele a csizmám szaloncukorral. Örömömben elkezdtem kiabálni, hogy: "Anyu! Apu! megjött a Mikulás!" A szüleim azt hitték viccelek, aztán bizonygattam, hogy de tényleg! No akkor meg ők döbbentek le. :)

Mert, hogy nem ők voltak.
Hosszú éveken keresztül homály fedte a Mikulás kilétét. aztán talán 10 év is eltelt, amikor napvilágra került, hogy kedves szomszédaink voltak, akik mind addig  hallgattak, mint a sír. :)

De nem csak a mikulástól félhetnek a gyerekek, hanem a bohóctól is, ahogy kisebb lányom is retteget a Ricsi bohóctól. Sohasem tudtuk megfejteni az okát. Minden gyerekeknek szóló ünnepségen, ahol szerepelt ki kellett mennünk a teremből annyira félt. Akkor még nem ismertem a Bach-virágterápiát, pedig milyen jó lett volna! Felszerelkeztünk volna RESCUE keverékkel és jöhetett volna Ricsi bohóc kézen fogva a Mikulással bátran álltuk volna a sarat!