2015. november 13., péntek

Amikor az 1 pont 10-et ér


Most is, amikor mesélek nektek ,  még akkor is libabőrös leszek.  Tudjátok ez az a libabőr, amikor valami különösen jó dolgot látsz, hallasz, vagy történik veled. Ne gondoljatok valami hatalmas eget rengető dologra, mert nem az. Vagy mégis? Vagyis nem szabadna annak lennie. Az lenne jó, ha nap, mint nap részesülnék ilyen és hasonló esetekben. És fel sem tűnne.


Lányom gimnáziumot váltott szeptembertől, mert nem találta a helyét a régiben. Szinte menekültünk onnan, de talán ennyi is elég, a történet szempontjából.

Lehet(etlen)


A minap, boldogan jött haza - tavaly ilyet nem nagyon tapasztaltam -és nagy lendülettel mesélni kezd.

"Képzeld Anya!  4 -es lett a töri témazáróm. És annyira jó fej volt a tanárnő!
Eredetileg hármast kaptam, 1 pont hijján lecsúsztam a négyesről. Picit bántott a dolog , mert úgy érzem, hogy jobban tudtam a közepesnél. 
A tanárnő, miután kiosztotta a dolgozatokat, szólított és azt mondta, hogy menjek a térképemmel együtt az első padba.
Anya, én úgy megijedtem, hogy most mi lesz?!
A tanárnő azt monda, hogy legyek kedves keressem meg a térképen, hogy milyen Ignác volt az az Ignác, akinek nem tudtam a vezetéknevét a dolgozatban megválaszolni.
Kő esett le a szívemről. Nagyon gyorsan megtaláltam, hogy Loyolai a mi Ignácunk. Erre azt mondta, hogy akkor jár még egy pont, és így 4-est ad a dolgozatomra.
Nem hittem a fülemnek, a szememnek, hogy ilyen van, Anya! Biztos soha nem fogom elfelejteni, ezt a nevet: Loyolai Szent Ignác."

Eddig a történet. 

Iskolánk


Kérdezem én


Nem ez a cél, hogy megtanulják a gyerekek, amit kell?
Ha most a lányom a hármasával együtt haza jön, akkor tuti, hogy nem tudja, hogy milyen Ignác, így viszont, egy csöppnyi oda figyeléssel, törődéssel egy örök életre megtanulta.
Sokkal több, mint 1 pont
, amit adott a tanárnő a lányomnak. Emberséget, hitet, reményt és elfogadást, hogy az iskola, lehet jó, a tanár nem emberevő, és van értelme küzdeni, mert értékelik. Ez az, amit ebből a történetből a batyujába betett. 

Csavar


És csak most lettem igazán libabőrös. Utánanéztem, hogy ki is volt Loyolai Szent Ignác.
Ő alapította a jezsuita rendet, melynek a létrejöttét tulajdonképpen egy sérülésnek köszönheti. A rend alapítója, Loyolai Szent Ignác még távolt állt attól, hogy szent legyen, amikor 1521-ben Pamplonánál megsérült. Baszk nemes volt, és katona, akinek egy francia ágyú sebesítette meg a lábát - ez a sajnálatos esemény volt végül az, ami előkészítette a rend megalapítását. A sérült Ignác ugyanis vallási könyvek olvasásával próbálta tartalmassá tenni a lábadozás időszakát, és  tapasztalatait a Lelkigyakorlatok címen híressé vált értekezésében foglalta össze. És ő a menedékhelyek és lelkigyakorlatok védőszentje.

Loyolai Szent Ignác

 A lányom menedéket kapott ebben az iskolában. Mióta ide jár, szárnyal, mosolyogva indul és érkezik haza, hozza a jobbnál jobb jegyeket, sikerélménye van, elismerik a tudását. Gondolom, nem kell elmesélnem, hogy nekem ez micsoda öröm, és megnyugvás, hogy jó, helyre érkeztünk. <3
Köszönöm!

Poli

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése