Létezik-e boldogság édesség nélkül?

„Ma nem volt túl jó napom, hát megjutalmazom magam egy kis csokival! Ebéd után desszert? Igen, megérdemlem!” Figyeld meg, hogy az édesség-evéshez milyen sokszor társulnak ilyen gondolatok. Az önjutalmazás egyik legfőbb eszköze az édesség – de hogyan alakulhatott ez így?


Ez a videó mindent elmagyaráz pár percben. Kapcsold be a feliratokat (tedd teljes képernyőre, majd jobb alsó sarokban a kis téglalapra klikk, a fogaskeréktől balra) és csodálkozz!

Kezdjük az elején: nem azzal van baj, ha időnként elmész egy cukrászdába sütizni egyet, vagy készítesz valami egészséges finomságot. Akkor kezdj el komolyan gondolkodni, ha azt érzed, sokszor sóvárogsz édességek után. Ha a sós után rögtön valami édesre vágysz, ha a munkakedved csak csokival fokozható, ha a reggelt muszáj egy jó édes péksütivel  indítanod.

A cukor bizony függőséget okoz, ha nem is olyan súlyosan, mint a kábítószer, de sok kutató ahhoz hasonlónak írja le a cukorral való kapcsolatunkat. Saját tapasztalatból mondom, hogy ez leginkább akkor érezhető, ha megpróbálsz "lejönni az édességről".

Volt egy időszak az életemben, amikor már annyiféle immunrendszeri nyavalyám volt, hogy nem maradt más hátra, mint egy spéci diéta, ami természetesen a cukrot az első helyen zárta ki. Nem gond, nincs probléma, sima ügy.

1 hét telt el. Elmentem egy barátnőmmel egy kávézóba, aki mivel tudta, hogy most épp "cukormentes" vagyok, lemondott arról, hogy sütit egyen. Persze én ragaszkodtam hozzá, hogy egyen igyon amit szeretne, az én diétám ne legyen akadály. Nem gondoltam volna, hogy ez rossz ötlet.

Filmekben láthattok olyan jeleneteket, amikor a főszereplő számára hirtelen minden zaj távoli lesz és elmosódott, szinte belassul a világ, miközben ő egyetlen dologra fókuszál. Csokis. Süti. Nekem ez volt az egyetlen dolog, amire figyelni bírtam... ahogy szép lassan fogy és nem az én ízlelőbimbóimon éri a végzet. Feszült lettem és ideges. Pusztán attól a ténytől, hogy nem ehetek édességet. Mi ez, ha nem függőség?

Ugorjunk kicsit az időben: eltelt jó pár hét, ami alatt kizárólag néhány gyümölcsöt ettem édességforrásként (a normális étkezés mellett:)). Aztán egy nap vettem egy zacskó teljesen hétköznapi mandulát, nem top márka, nem csoda-bio-mandula. Mégis örök emlék és élmény, mert ahhoz a zacskó mandulához kötődik a felismerésem: visszanyertem az ízérzékelésem! Kezdjük ott: azt sem tudtam, hogy elveszítettem...

Marcipán ízű, édes, mennyeien finom volt minden szem mandula. Gyorsan végigkóstoltattam pár emberrel, de mindenki szerint "sima mandula" volt.

Ez a tapasztalat - és az újból visszatérő energikusságom - sarkall arra, hogy Téged is bátorítsalak: szép lassan iktasd ki a cukrot étrendedből. Nem kell drasztikusnak lenni és nem kell lemondani sem az édes élvezetekről: használj mézet, xilitet, stevia-t, egyél több gyümölcsöt és olajos magvat ha rád tör a falhatnék. Az is teljesen belefér, ha időnként eszel egy emberes szelet dobos tortát, a lényeg, hogy ne a cukor irányítson téged!

Hajrá!