Megérkezett a tél, az igazi. Esik a hó. A tél szerelmesei örülnek ennek, és vannak akik utálják, mert csúszik, latyak lesz ami újra megfagy, a közlekedés, a lapátolás, a... Érvek és ellenérvek végeláthatatlan sora. Igazságot hiába is próbálnánk tenni.
De tény, hogy az életnek van egy ritmusa, és ennek része a havazás is itt, ahol mi élünk. Még akkor is, ha én sem szeretem a latyakot. :)
Egy régebbi írásomban így mesélek róla:
"Van abban valami varázslatos mikor éjszaka esik a hó és eltompul a
város zaja. Tiszta, nyugodt, biztonságos, amilyennek ritkán látom. És ez
a friss hó csak az enyém, csakis engem vár, hogy felszenteljem, hogy a
lábaimmal végigszántsak rajta. Magam után hagyva valamit...
Kislányként
imádtam késő este kimenni az udvarra és a hóba feküdni. Ilyen puha
ágyneműre vágyom azóta is. Vagy amikor egyetemista koromban éjjel
felöltöztem és kimentem sétálni a friss hóba üdvözölni és örülni a
viszontlátásnak.
Máshoz nem hasonlítható ez az érzés. Aztán
reggelre mindennek nyoma vész, mert a sok sietős láb letarolja az én
havamat, magával sodorva a biztonság, a nyugalom, a meghittség érzését
és a puhaságot. Azt a finom, lágy puhaságot. Ha friss réteg hull rá,
az már nem ugyanaz. Alatta ott van a rombolás és pusztulás nyoma. És
megtörik a varázs. Elidegenedem a havazástól, a fehérségtől. Haragszom,
mert hagyta magát…. Taszítóvá válik és nem látom többé tisztának. Hogyan
is láthatnám, mikor a világ bemocskolta.
Aztán mégis
meg-megállok és felnézvén egy fára, háztetőre elfog az érzés, hogy talán
túl szigorú vagyok. Mert ő így szép ahogy van. Mindenek ellenére.
Ilyenkor kedvem lenne repülni, felülemelkedni mindenen és azt látni amit
mások nem, ami még sértetlen.
Most megteszem hát. Repülök….
No, így vagyunk mi, én és a hó. Örök ellentétben és imádatban."
Te szereted a telet, a havazást? Oszd meg kommentben ha van kedved.
És egy kis tél képekben, hangokban:
Szeretettel: RáczBetti
Szeretettel: RáczBetti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése