Nagy dózisban adagoltuk a
gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az
odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.
Akinek nem tetszik, csinálja jobban –
válaszolom a kipirosodott arcú, csillogó szemű fiam „Jó, amit
csinálok?„ kérdésére. Nézem az arcát, a csillogó szemeit, a hihetetlen
optimizmust, a kedvességet, ami sugárzik belőle. Egész lényéből árad a
tenni akarás, amivel meg akarja mutatni a világnak, hogy ő ugyanolyan
értékes ember, mint aki egészségesen született. Mert ő, születési
körülményei folytán fogyatékossággal kell, hogy élje életét, immár
negyedik évtizedét taposva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése