Egy gyermekkori vágy beteljesülése.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú Kalocsán, aki akkor
még egészen kicsi volt. Szerető családban élt egy több generációs,
(kétlakásos) parasztos „hosszú” házban. Külön lakásuk volt a
nagyszülőknek, de az udvar és a napközbeni élet nagyon is közös volt.
Tulajdonképpen, mint egy akkortájt 5-6 éves gyermek, rengeteg szeretetet
kapott hol szüleitől, hol nagyszüleitől, nem volt válogatós, ez neki
kijárt nap, mint nap. Azt elárulom mindjárt, hogy ekkortájt az 1950-es
évek elejét írtuk, amikor a kenyérért sorba kellett állni. A hentes,
újabb nevén húsbolt – amely hetenként két nap nyitott ki – hasonló
sorbaállások színhelye volt. Így éltünk szűkösségben, boldogságban
(időben visszatekintve, innen nézve), néha gyermekbetegségekkel
fűszerezve. Akkortájt hason aluli panaszokra a ricinus, míg derékon
felülre a Kalmopyrin, vagy az Istopyrin dukált gyógyszer gyanánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése