2016. augusztus 22., hétfő

Maximalista vagyok? Ugye nem?!

Néhány héttel ezelőtt a lányomnak panaszkodtam arról, hogy mennyire sok a dolgom, hogy néha azt gondolom, hogy térdre kényszerít. Túl sok! Egyszerűen nem tudom utol érni magam. csinálom, szervezem, intézkedek, teszem ide, teszem oda, és mégsem érzem, hogy könnyebb lenne. Igyekszem tartani a lépést, de a munka, háztartás, szülőség kiveszi minden erőmet.



Elfáradok abban, hogy mindig mindent meg kell magyaráznom, ezerszer el kell mondanom, hogy a dolgok nem a rendes útjuk szerint haladnak, hanem valami girbe-gurba megoldással lesz eredményük, hogy nem lehet elvárni, hogy, ha valamit rábízol valakire, az a tudása legjavát adja, hanem tessék lássék módra végzi el a feladatod. Elintézni valamit lehetetlen normálisan.
Lehet, hogy én vagyok fordítva bekötve, de szerintem ez szomorú. A barátnőm azt mondja, hogy ez azért van, mert magamból indulok ki.

Felnőtt fejjel egyetemre járok. Saját döntésem. Senki nem kényszerít rá, magam fejlesztése a cél. Nem vagyok ezzel egyedül, csoport társaim közül sokan vannak az én korosztályomból.  És képzeljétek most először az életemben kitűnő lettem. De nem ez volt a célom! Nem gyúrtam erre. Pusztán arra fókuszáltam, hogy tisztességgel helyt álljak. Felkészültem, ahogy a munkámban is teszem. Úgy megyek egy megbeszélésre úgy, hogy felkészülök a témából, úgy várom a kliensemet, ahogy szeretném, hogy engem is fogadjanak, ha segítségre szorulok. Semmi több. Csak úgy teszek, ahogy szeretném, hogy velem is tegyenek.

El sem tudom képzelni, hogy máshogy csináljam! Hogy megelégedjek fél megoldásokkal, befejezetlen mondatokkal, odavetett félszavakkal. Nem bírom az igénytelenséget,  a trehányságot, bosszant, ha mások miatt hátrányba kerül valaki, vagy ha jólvanazúgy megoldással találkozom.

Jól van az úgy.
Maximalista vagyok? Ugye nem?!

A maximalisták azt mondják, tökéletes anyának kell lennem, tökéletes főnöknek, nincs arra időm, hogy magammal törődjek. Ez pedig irdatlan mennyiségű stresszel jár, ami szívbetegségekhez és emésztőrendszeri betegségekhez is vezethet. Utána néztem, hogy milyen betegségek köthetőek még a maximalizmushoz, elég riasztó a kínálat: Migrén, szájrángás, ágyéki V. porckorongsérv , agyi erek betegségei stb. Megfigyelték, hogy a maximalistáknál sokkal gyakrabban fordul elő krónikus kimerültség.


 Ez így nem mehet tovább! Tegyünk valamit!

Változni kell. Ami nem egyszerű. Be kell látnunk, hogy lehet másképp is csinálni.
Most olvastam, hogy a maximalisták kedvenc szava a KELL. Akkor mégis az vagyok? :)
Ami nem azt jelenti, hogy feladjuk önmagunkat, hanem lehetőségeinket, saját korlátainkat, képességeinket figyelembe véve éljük az életünket.

Ehhez remek módszer a Bach-virágterápia

A Bach-virágeszenciák segítenek meglátni, hogy nem csak egyenesen torony iránt lehet feljutni a  hegyre, hanem van szerpentin is a világon, vagy libegő, vagy egyszerűen választhatom azt is, hogy majd legközelebb mászom meg azt a hegyet.

Változtassunk, hogy nehogy az egészségünk rovására menjen maximalizmusunk. Egy csokorba gyűjtöttem azokat az eszenciákat, amik a munkával kapcsolatos berögzött negatív viselkedési mintákhoz kapcsolódnak.

ROCK WATER - a maximalizmus megszelídítésere való
ELM - érezd mennyit vállalhatsz, érzed a határaidat
VERVAIN - ne ragaszkodjunk minden áron az elképzeléseinkhez, az elveinkhez
CENTAURY - tudjunk nemet mondani, megvédjük saját magunkat mások kizsigerelésétől
OAK - a nagyon erős kötelességtudatot félre tudd tenni, ne gürcölj makacsul, meg tudj állni
OLIVE - segít regenerálódni, ha ki vagy merülve fizikailag vagy lelkileg

Ha szükséged van valamelyikre, akkor nincs más dolgod, mint beszerezd ezt az Originál Bach-virágeszenciát és kezd el csöpögtetni naponta legalább 4x2 cseppet az innivalódba.Meglátod sokkal könnyebben fogsz boldogulni.
És ne feledd!

Ha te változol, akkor a környezeted is reagálni fog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése